Áldd meg, Isten, a magyart

Áldd meg, Isten, a magyart itthon és a világ minden táján!
Áldd meg, Isten, a magyart karácsony éjszakáján!
Engedd, hogy a harangszó, ha már mindenüvé elért,
Egymáshoz öleljen szülőt, barátot, testvért,
És mindazokat, kiket a sors ma idegen fenyő alá állít,
De lélekben itthon vannak mind egy szálig!...

Kiket - mint tékozló gyermekeket - már elveszettnek hittünk.
Ma hazahozza őket az egyszerű jászolba vetett hitünk
És a magyar röghöz láncoló szeretet,
Mely legyőz minden távot, tengert, gyűlöletet,
Hogy öledbe hozza édes szülő a gyermekedet.

Hitvesnek a hitvest, testvérnek a testvért, barátnak a barátot..
Óh, színezüstben csillogó karácsonyfa, legyél érte áldott!-
Bár ne aludna ki fényed soha, mely lángol karácsony éjszakáján,
Áldd meg, Isten, a magyart itthon és a világ minden táján!

Üzenet minden Magyarnak!

Ne félj, Testvér, jön a Karácsony...

Magad vagy? Fázol? Nem kell a JÁSZOL?
Beborult Feletted az ég?
Szíveden burkot képzett a jég?

Ne félj, Testvér, jön a Karácsony,
Csillagok gyúlnak az égi tisztáson,
Szikrát szór a jégcsap az ágon,
Zendül a Csend az egész világon.

Ne félj, Testvér, jöjj a tisztásra,
Hó borul most a gyászos irtásra.
Ma csak azt nézd, hogy magas az Égbolt.
A bajra, a gyászra mondd azt, hogy rég volt...

Itt a Megváltó, fogja a kezed!
Párás ajkáról hallod a neved...
Fontos vagy Neki, eljött hát Hozzád.
Nézd csak? Fázik... Add Néki ruhád.

Nem vagy egyedül! E néphez tartozol!
Magyar Karácsony, te igaz dalt hozol.
Fuldoklik a Nép a keresztek alatt,
Hó alatt üzenet suhanva halad:

"Bírd ki, Testvér, bírd ki ezt a telet,
Tavaszt ígér a krisztusi üzenet!
Burkold be a lelked csillagtakaróval,
Öleld a Megváltót IGAZ MAGYAR SZÓVAL"

Magyar Karácsony

A magyar Karácsony szomorú karácsony,
fáján sok kis angyal függ majd' minden ágon,
üzennek szomorú, magányos öregnek,
nekünk üzennek a meg nem születettek.
Ez a karácsonyfa csupa vörös és kék,
elnyomják a zöldnek természetes színét,
de aki szegények igazáért szólna,
annak holnapra már kenyere sem volna.

Reszket a haza a ködös hidegben,
tivéletek együtt hajléktalan lettem,
nem fogad be senki igaz magyar szóval,
József és Mária immár meg sem szólal.
Nincsen már hajléka a magyar igének,
a szegény magyarok hallgatnak és félnek.
Nem kedvezett nekik sem sors, sem szerencse,
hazug szótól hangos a Kárpát medence.

Jőjj el hozzánk újra, arra kérünk Téged,
Krisztus urunk, tovább ne büntesd e népet,
ne pártold tovább a vöröset és kéket,
zöldelljen végre az Igazság s az Élet!