Augusztus 12-én megtartottuk az emlékhely felavatását. A várakozásoknak megfelelően sokan voltunk jelen és mindenki (természetesen én is) csak gratulálhatunk a Maurer családnak az emlékhely kialakításáért, megrendezéséért. Köszönet a Soproni temető vezetőségének, dolgozóinak a rendezvény méltó és méltóságteljes fogadtatásáért.

A Helgoland-osztályú gyorscirkáló (Rapidkreuzer)

Novara is ebbe az osztályba tartozott. A Császári és Királyi Haditengerészet egyik legsikeresebb hajóosztálya volt, Számos bevetést teljesítettek és sebességüknek, felépítésüknek köszönhetően mindegyiket átvészelték, még sérülten is. Szinte minden esetben túlerő ellen harcoltak, mégsem veszett egy sem oda közülük. Ez nagyrészt a bátor és kezdeményező tisztikarnak, valamint a legénység szakértelmének is köszönhető.
A gyorscirkáló. Az első világháboró idején kialakult hajótipus, feladata elsősorban a felderítés, járőrözés. Relatíve vékony páncélzatának és könnyű fegyverzetének köszönhetően nagy sebességű és kiváló manőverezőképességű hajók. Kiválóan alkalmasak őrjáratok és rajtaütéses támadások végrehajtására ahol nagy szerepe van a sebességnek.
Az osztály három plusz egy egységbőlt állt. A Monarchia Admiral Spaun cirkálójának továbbfejlesztéseként épült a Saida, Helgoland és a Novara. Ez utóbbi kettő már Fiumében a magyar Ganz-Danubius hajógyárában!
A hajó szokatlanul keskeny építésű, 129 méter hosszú de csak 12 méter széles. A 16 db Yarrow széntüzelésű kazán 2 db Curtis-turbinát hajt meg ami 29 000 lóerőt biztosított. Az elérhető legnagyobb sebesség több mint 29.4 csomó (55 km/h) ezzel az osztály a kor leggyorsabbjai közé tartozott. A meglehetősen vékony páncélzatot ellenére mind a Helgoland, mind a Novara még súlyos találatokkal is haza tudott térni. A legjelentősebb és egyben leghíresebb csatában az Otrantó-i tengerzár szétverésében 1917. május 14-15-én mind a három Helgoland-osztályú cirkáló részt vett a Csepel és Balaton rombolókkal amelyek kiváló magyar konstrukciók voltak. Számos sérüléssel, és több súlyos találattal de valamennyi egység épségben hazaért. Többek között maga a kötelékparancsnok, Horthy Miklós sorhajókapitány is súlyosan megsérült.

A vesztes háború után a Monarchia elvesztette teljes tengerpartját, így a flottáját is át kellett adnia az antant államainak. A Novarát a franciáknak ítélték, és Thionville néven állították szolgálatba, mint iskolahajót. Csak 1942-ben adták el lebontásra, feltehetőleg az utolsó olyan hajó volt, ami annak idején a Császári és Királyi Haditengerészet egysége volt.