Kevés undorítóbb rendőri megnyilvánulást láttam a rendszerváltás óta, mint amit az izsáki rendőrőrsön meghalt férfi ügyében.
Bara Józsefet agyonverték a rendőrök. Hivatalos helyiségben, de a törvényesség minimuma nélkül. Az egész rendőrség tudta, kivált a főparancsnokok. És kussoltak róla addig, ameddig lehetett.
Amint a minapi jegyzetemben "Gyalázatos lapítás" címmel írtam: a rendőrség, és az ügyészség hétfőtől szerda délutánig lapított.
"Ha a Petőfi Népe újságírói valahogyan meg nem tudják a hírt, és nem járnak utána, vajon mikor szerez róla tudomást a közvélemény - ha egyáltalán...?" Ma már tudni vélem, miért próbáltak lapítani!

Akkor volt ugyanis Magyarországon az Európai Kínzásellenes Bizottság. Azért, hogy a fogvatartás és kihallgatás körülményeit vizsgálja, továbbá azt, hogy mennyiben javultak e viszonyok legutóbbi látogatásuk óta.
Ha még két napot kihúz a magyar belügy, a bizottság anélkül távozik, hogy tudomására jutna a halálos vallatás.

(Legközelebb meg majd csak X év múlva kavarnak itt - másik kormány, másik bűnös, stb.)
Hála a sajtónak, nem így történt. Pintér Sándornak - és a magyar rendvédelemnek - többszörösen szénné kellett égnie az Unió előtt. Azóta sem hallottuk a hangját. Vajon miért...?

Utólag tekintve: ocsmány, hogy csak a világ szeme előtt lelepleződve, két nap kuss után kezdett imbecillis kármentésbe a testület.
Láttuk a lapokban a bestiálisan, módszeresen meggyilkolt - én nyugodtan nevezhetem így a "kényszervallatásos, testi sértéses" mesebeszédet - áldozat borzalmas fotóit. Családja, helyesen, úgy döntött, lássa, aki akarja, mit műveltek a rendőrök.
(Hogy mennyi emberség szorult a rendőri vezetőbe, aki az áldozatot, kínhalála után feljelentette az ügyészségen hivatalos személy elleni erőszakért, annak megítélését az olvasóra bízom.)

Azután beindult a terelő-hadművelet. Bara cukorbeteg volt, abba halt bele. Előzőleg mások megverték, abba halt bele.

Mindenbe belehalt, csak éppen a rendőri brutalitásba nem halt bele. (Ebbe a szégyenletességbe mintha az önkormányzat is bele akart volna folyni.)

Tegyük ehhez hozzá azt a nem cáfolt sajtóinformációt, mely szerint az áldozat testvére a helyi főkapitányság, és bíróság hivatalos tolmácsa. Ennek önmagában - minősítés nélkül - a megye azonnali kizárását kellene jelentenie az egész ügyből!
Bara József élettársát a haláleset után nem tájékoztatták az eseményekről, hanem hajnalig faggatták, miféle betegségei voltak párjának. Ez nem csupán megalázóan aljas, de - hiszem - törvénytelen is.

A rendőrség az állítólagos tavaly augusztusi láncfűrész-lopás ügyében fél éve lezárt eljárást - ebben lett volna vétkes az áldozat? - Bara halála után egy héttel újra megindította. (Van ennél lejjebb?)
Ha pár napja azt mondtam volna, hogy a
halálos rendőri "intézkedés" miatt mennie kell az összes érintett rendőri vezetőnek, beleértve az országos főkapitányt is, most hozzáteszem: a belügyminiszternek, a főügyésznek, és beosztottainak is. És akkor még nem jutottam a végére a sornak...
Mert sem tolvajt, sem gyilkost, sem ártatlant, sem cukorbeteget nem verünk agyon! Senkit!
Ha ez eddig nem lett volna világos az érintettek számára...

Veress Jenő veressj@nepszava.hu / Népszava

Forrás: http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=639218